Error!

Sziasztok! A beígért meglepi, remélem tetszeni fog mindenkinek, annak ellenére, hogy Fernando Alonso a főszereplő. Mint azt tudni lehet nekem ő az abszolút kedvenc pilótám (Seb, Kimi és Jenson előtt), és mindenképpen terveztem vele egy történetet. Természetesen ajánlom mindenkinek, de főképpen Andynak! Jó olvasást! 

Lucia Bendinelli

- Te megőrültél, te annyira hülye vagy, hogy az .... arra nincsenek szavak. - hebegtem nagybátyám előtt állva.
- Hé, hé, hé - lengette meg előttem mutatóujját, mintegy fegyelmezésképpen. - nem beszélhetsz így velem.
- Tudom, ne haragudj - sóhajtva ültem le az ágyra. - de, ez akkor is.......képtelenség, hiszen éppen te voltál az aki annyira el akart válni, most meg ....... - néha úgy éreztem sokkal felnőttebb vagyok mint ő. Imádtam, egészen kis pelenkás korom óta, hiszen ott volt mellettem mindig, olyannyira részesei voltunk egymás életének akár csak apa és lánya. 
- Tudom Lulu - rettenetesen utáltam ezt a becenevet, de mit ad Isten mindenki így hívott, főképpen ő, ezt még apa adta nekem mikor kicsi voltam mert a Luciát annyira nem lehet becézni, így roppant találékonyan kitalálta a "Lulut". - és én sem értem magam, de ...... nézd meg ezt a képet, annyira gyönyörű. - mutatott a laptopon egy nemrégiben készült fotót exfeleségéről, Raquelről. Felálltam  az ágyról, és mögé léptem, ő már a laptop előtt ült, és csodálattal, vágyakozással nézte a képet. 
- Mindig is szép nő volt, és tudod, hogy én örökké szurkolni fogok nektek, imádtam-imádom Raquelt, ő a kedvenc nagynénikém, és az is marad örökre, de ......... Fer, - együtt érzően rátettem a kezem a vállára, és félve pillantottam rá, mert tudtam, hogy mondanivalóm, még ha tisztában is van valóságtartalmával, fájni fog neki. - Raq ... boldog, Pedro eljegyezte, és talán ...... hamarosan ..... összeházasodnak. 

Raquel

- Tudom, - mélyet sóhajtott. - ezt nagyon elszúrtam. De akkor úgy éreztem már nem szeretem........ de most, Lulu bármit megadnék, hogy újra az enyém legyen. 
- Tudom, Fer, tudom. - mindenki tudta a családban, hogy nagybátyám, még nagyon nincs túl a váláson, bár 2011-ben ő volt az aki megtette az első lépést a házasság felbontása felé, utána nagyon összetört. Aztán jött egy időszak, ezt én csak "Xenia" csapdának hívom, mikor az a ..... nevezzük  modellnek, /anya nem szereti ha csúnyán beszélek róla, meg úgy általában, de tudom, hogy mit gondol róla/ szóval mikor Xenia behálózta, akkor talán egy kicsit oldottabb volt, tudtuk, jól, hogy ez a kis kaland kellett neki, és mindenki bízott benne, hogy majd visszatalál Raquelhez, de sajnos mire ez a kapcsolat véget ért, Raq már újra boldog volt, Pedro Castro rendező oldalán. Mint már mondtam imádom Raquelt, és nagyon sokat vagyok vele is annak, ellenére, hogy már nem a nagynéném hivatalosan, és volt alkalmam találkozni Pedroval, és bár utálnom kéne, de nem megy, nagyon kedves és vicces fickó. Annyira látszik rajta, hogy szereti Raquelt, minderről persze Fer nem tud. - De mi van Dashával?Szereted őt? 

Xenia

- ...... Nem tudom.....azt hiszem. - ez most jó, elindultunk Raqueltől, jött Xenia, aztán itt van Dasha és visszajutunk Raquelhez, szerintem még ő maga sem tudja mit is akar. 
- De ezt nem értem, Fer, most kit szeretsz, Raquelt vagy Dashát? Itt óbégatsz, hogy mennyire megbántad a válást és, hogy vissza akarod kapni a feleséged, de ezt a szerencsétlen lányt is szereted!?- a magam 17 évével ez nekem sok, még sosem kerültem csak hasonló helyzetbe sem, az első szerelem 15 évesen jött, de néhány hónap után vége is lett, már azt sem tudom miért, aztán újra rám talált az érzés, és ez még most is tart, el sem tudom képzelni, hogy vége legyen, nagyon szerelmes vagyok. 

 فرناندو وراكيل

  
2013. április 13. (szombat) 

Kínai nagydíj, szerencsére nem kellett sokat hisztiznem, hogy jöhessek. Apa, Fer edzője, így mindig úton van ő is, én addig anyával és 4 éves kishúgommal Maryvel vagyok otthon, vagy épp a nagyiéknál. Pontosan ezért imádom mikor elvisznek magukkal egy egy versenyre, mert akkor egy egész hétig lehetek velük.
- Apukád van a tévében. - mosolyogtam a kis Feliphinora, vele és anyukájával, Rafaelával a ferrari boxból néztük az időmérőt, olyan édes ez a kissrác, meg tudnám zabálni, húgomra emlékeztetett.
- Édesanyádék, hogy hogy nem jöttek? - kérdezte az említett.
- A nagyi szülinapjára készülnek, a héten lesz 60 éves, meg anya amúgy sem szeret futamokra járni.
- Értem, és Dasha?
- Ő majd csak holnap jön, azt hiszem. - ilyen kis apró dolgokról cseverésztünk, miközben véget ért az időmérő, Fer harmadik lett, Felipe pedig ötödik, viszonylag jó eredmény, ismerve a Ferrari egy körös gyengeségét és a versenytempóját, a csapat nem volt elkeseredve.

- Szia anya. - szóltam bele a telefonba két csengés után.
- Szia kicsim, hogy vagytok? 
- Jól anya, láttad az időmérőt? Fer harmadik lett. - lelkendeztem.
- Igen láttam. Mondd meg neki, hogy puszilom és holnap ügyes legyen. 
- Mindenképpen megmondom neki, remélem tud nyerni. 
- Figyelj, csak kicsim, - váltott át kicsit komolyabb hangra. - nem tudod, hogy Dasha jön e a nagyi szülinapjára? 
- Fogalmam sincs, miért? 
- Mert Raquel bejelentkezett. - anya jól tudott az öccse érzéseiről, közel álltak egymáshoz, megbeszéltek mindent,  én is elmeséltem neki a Raquelről szóló beszélgetéseinket, ő is beszélt erről Ferrel.
- Egyedül jön, vagy Pedroval? 
- Egyedül, Pedro elutazik a hétvégén és gondolta meglátogat bennünket, és hát ugye anyát is meg tudja köszönteni. 
- Ajjaj, szóljak Fernek? Basszus, nem lenne jó ha jönne Dasha is, így, hogy fognak kibékülni? - én már teljesen beleéltem magam abba, hogy Raq és Fer újra egy pár lesznek.
- Lucia, nyugodj meg és ne beszélj már így! - dorgált meg anya. -  Szólhatsz Fernandonak, de ha hozni akarja Dashát ne hisztizz, és szerintem nem sok esély van a békülésre, úgyhogy törődj bele. 
- Jól van na. - durciztam be.
- Lulu most mennem kell, légy jó és fogadj szót! Mondd meg apának, hogy este hívom. Szeretlek, szia.
- Én is szeretlek anya, szia. - letettem a telefont, az agyam lázasan kattogott, nem tudtam mit tegyek, szóljak Fernek vagy, ne, mindenesetre azt valahogyan el kell érnem, hogy Dasha ne jöjjön velünk Oviedoba.

- Neked nem pihenned kéne? - huppantam le Fer szobájában az ágyra.

Fernando

- Azt csinálom. - hihetetlen, hogy még ilyenkor is adatokat elemez, olvas és a versenyen gondolkodik.
- Aha. - húztam el a szám, közben felültem mert megérkezett apa egy csomó ennivalóval. - Végre, már éhen halok.
- Anya telefonált. - ült a kanapéra, én meg azonnal mellé ültem és szemezni kezdtem a zsúrkocsin található temérdek étellel.
- Engem is hívott délután, - levettem a legnagyobb húst és beleharaptam. - ajj elfelejtettem szólni, hogy majd téged is hív. - rántottam vállat.
- Jellemző. Fernando, gyere mielőtt ez a kis torkos mindent befal. - szólt a még mindig az ágyon fekvő pilótának.
- Azon gondolkodtam - sóhajtva ült le velünk szembe. - mit vegyek anyának .... szülinapjára.
- Jééé, nem csak a tele izéken gondolkodsz? - értettem a sporthoz, hiszen ebben nőttem fel, de a szakzsargon nem ment, az ilyen kacifántos megnevezések kifogtak rajtam.
- Telemetria és nem. - egy pillanatig megbántottan nézett rám, majd folytatta, de közben elkezdett enni. - Szóval, fogalmam sincs.
- Szerintem költözz haza egy hétre és meg van oldva.
- Az nem ajándék, hanem büntetés lenne nagyanyádnak. - heherészett apa.   
- Akkor vidd el valahova nyaralni, jajj már .... mindig azért panaszkodik ő is és a nagypapa is, hogy nem vagy otthon.
- Kössz a segítséget Lulu, de nem vittél előbbre. - felsóhajtott, majd témát váltva folytattuk a beszélgetést, vagyis ők ketten mert megint a versenyről volt szó, amibe én inkább nem folytam bele.

فرناندو وراكيل

- Ezt nem hiszem el! - ugrottam apa nyakába a bokszban, miután elsőként Fer haladt át a célvonalon, természetesen a csapattal és apával együtt én is kimentem a díjkiosztóra, és én is kaptam egy ölelést a győztestől, miután begurult és megünnepeltette magát.

Fer & Dasha

Dasha is megérkezett, ő is velünk nézte a futamot, őszintén szólva kedveltem őt is, ugyanannyira mint Pedrot, és ugyanannyira sajnáltam is, de mégiscsak Raquelt ismertem születésemtől fogva, és ő lesz örökké a nagynéném, Fer felesége.
A díjkiosztó, interjúk után visszamentünk a szállodába, nem mertem rákérdezni, hogy Dasha jön e velünk haza, így még mindig nem tudtam, hogy alakul majd a nagyi szülinapja és miképpen fog kibékülni Raq és Fer.

- Apa, - apa és én egy szobában laktunk, bár Fer felajánlotta az övét, ami inkább volt lakosztály, de bármennyire is imádtam őt, jó volt apával lenni kicsit, én akartam minden áron vele aludni. - Raquel jön a nagyi szülinapjára.
- Komolyan? - tudtam, hogy anya nem szólt neki, apát ez a téma nem igazán érdekelte, ő nem folyt bele Fer életébe, bár ő is szerette Raquelt, de ugyanúgy Dashát is, és nagyon jó barátja volt Nandonak.
- Tudom, hogy veled mindent megbeszél Fer ..... nem tudod, hogy hazajön e velünk Dasha? - mindketten az ágyban feküdtünk már.
- Nem jön és a jövő heti nagydíjra sem. Valami fotózása lesz. - el sem hittem apa szavait, s akkor már biztos voltam benne, hogy nem szólok arról, hogy jön Raquel is, had legyen Fernek meglepetés.

فرناندو وراكيل

- Boldog szülinapot nagyi! Imádlak. - két puszi és ölelés közepette nyújtottam át neki az ajándékot amit tőlem és Marytől kapott.
- Én is benneteket. - Mary is és én is a nagyin lógtunk, mindketten imádtuk a meglepetéseket, ajándékokat, s kíváncsian vártuk mit rejtenek a szépen becsomagolt dobozok.
- Anya, ezt tőlem és Dashától kapod! - nyújtott át egy kis dobozt Fer a nagyinak, amiben egy csodaszép pár fülbevaló lapult. Az ajándékbontás és jókívánságok után, anya behozta a tortát, mi a húgommal persze nem kerültük el a nagyi barátnőinek a 'Jujj de nagyok már ezek a lányok' meg a 'Milyen szépek'  mondatait. Nem voltunk sokan de azért voltunk, a nagyi barátnői, férjeikkel, és a testvére Esteban bácsi a családjával, így voltunk 24-en.Már az asztalnál ültünk, tortaevéshez készültünk, mikor megszólalt a csengő.
- Fer, nem akarod kinyitni? - néztem rá sürgetően, mert nagyon is tudtam ki az, vagyis reménykedtem benne, hogy az akit sejtek.

(Fernando)

Már a jól megérdemelt tortaszeletemmel szemeztem, mikor Lulu utasított, hogy nyissak ajtót. Fogalmam sem volt ki lehet az, de azért elindultam, amikor megláttam ki a látogató szinte lefagytam. 
- Szi..szia Fer! - Raquel az ex-feleségem állt velem szemben teljes életnagyságban, gyönyörűbb volt mint valaha, láthatóan ő is meglepődött azon, hogy lát. 
- Szia! Gyere be. - abban a pillanatban átkoztam magam, hogy akkor hülye voltam és elváltam tőle. 
- Nem tudom miért lepődtem meg, ne haragudj. - belépett mellettem a házba és azonnal célba vette az étkezőt. - Anyukád? 
- Erre van - helyeslően bólogattam, Raquel mindig is tudta mit akar, magabiztos volt, és ez akkor is megmosolyogtatott, ahogyan magabiztosan sétált a házban. - most vágta fel a tortát. 
- Raquel! - ahogy beléptünk az étkezőbe mindenki rákapta a tekintetét és boldogan fogadták. 
- Szép napot! - köszönt kedvesen és anya felé indult. - Boldog születésnapot Ana Maria! - megölelte anyát és átadta neki az ajándékát. 
- Nem is tudtam, hogy jössz, úgy örülök. Köszönöm. - vette el az ajándékot anya, majd az egész család is megölelte Raquelt.
- Senki nem tudta, hogy jön, csak anya, apa és én. - állt be a sorba Lulu is.         
- De régen láttalak, szia picúr. - végigsimított Mary barna kis fején, miután megölelte Lulut.Mindenki visszaült a helyére, Lulu azonnal felpattant mellőlem, hogy átadja helyét Raquelnek, cseppet sem feltűnően, majd végre nekiláthattam a torának.

- És jól vagy? - kérdeztem Raqueltől, kettesben ültünk a kerti hintaágyban. Jól esett a torta után egy kis levegő, bár Oviedoban többnyire remek az idő, most mégis borús, felhős volt az ég.
- Igen, köszönöm. És te? - meg sem várta, hogy válaszoljak, folytatta. - Gratulálok a hétvégi győzelmedhez. Jó rég ...... a tavalyi német nagydíjon nyertél. - kis gondolkozás után rávágta, ez nekem nagyon jól esett, kis reményt adott, hogy még érdeklem valamennyire.
- Ahogy mondod. - mosolyogtam elvarázsoltan, Atya ég, Luciának igaza volt, én valóban egy idióta egy címeres ökör vagyok, hagytam egy ilyen nőt elmenni, csak úgy? Vissza kell szereznem, abban a pillanatban, mikor édesen ejtette ki tavalyi utolsó győzelmem helyszínét, megint elvarázsolt, épp mint 2005 novemberében. - Perdo, hogy, hogy nem jött veled?
- Olaszországban forgatnak most. - adta meg a választ, de nem tudhatta, hogy ez számomra mekkora örömhír. - És Dasha?
- Hazament, fotózása van ma, holnap meg valami divatbemutatóra megy. - mióta Raquel megérkezett egy pillanatig sem gondoltam jelenlegi kedvesemre, és a továbbiakban sem szerettem volna, kiakartam élvezni minden Raquellel töltött pillanatot.
- Lehetek őszinte veled? - váltott hirtelen komolyabbra.
- Persze.
- Szép lány, de szerintem kissé fiatal hozzád. Nem?
- Talán fiatal, de ...... - csend borult ránk, nem tudtam befejezni a gondolatom, mert lényegében igaza volt, nyolc évvel fiatalabb Dasha.
- Mondjuk, Xeniánál sokkal jobb. És ahogy értesültem róla, a családod is sokkal jobban kedveli Dashát. - ő volt az aki kis idő után megtörte a csendet, de vele  még a hallgatás is jó volt.
- Igen .......... de még mindig téged tartanak a feleségemnek. - mondtam ki hangosan gondolatom.
- De már nem vagyunk házasok, és mindketten továbbléptünk. - még mindig mosolygott de már nem tűnt olyan szívből jövőnek.
- Biztos vagy benne? - teljes testemmel felé fordultam és kezeim közé vettem az övéit, még mindig a hintaágyban ültünk. - Raquel én ...... nemrég jöttem rá, hogy HIBA volt a válás, és, hogy még mindig szeretlek téged. - hihetetlen jó érzés volt mindezt elmondani, bevallani neki, csak remélni tudtam, hogy ő is hasonlóan érez még.
- Fer, ezt hagyjuk. - idegesen húzta ki kezeit, majd felállt. - Elváltunk, mert nem érezted magad elég érettnek a családalapításra, és szabadságra vágytál. Azt mondtad elmúlt a szerelem. - szomorúan lehajtott fejjel beszélt.
- Tudom, és hidd el ha tehetném visszacsinálnám. - felálltam én is, és pontosan elé léptem, óvatosan karjaira csúsztattam kezeim. - Más vágyam sincs mint, hogy újra az enyém legyél és, hogy ....... gyermekeink szülessenek.
- Ez nem így működik. Nem mondhatod az egyik pillanatban azt, hogy váljunk el, majd mikor újra normális életet tudok élni, meg jössz azzal, hogy még szeretsz?? - talán felháborodás volt a hangjában a remegés mellett, de a szemei egészen biztosan könnyektől csillogtak.
- Sajnálom. Kérlek, könyörgöm, adj nekem még egy ..... egy utolsó esélyt.
- Nem Fernando, nem lehet. Pedro szeret engem, és téged is Dasha. - lebontotta karjairól a kezem és elindult a ház felé, de megállítottam.
- És te, szereted őt? - mélyen néztem a szemébe, de csak nem válaszolt, viszon könnyei egyre sűrűbben folytak le arcán. - Szereted őt Raquel?
- Teljesen mindegy, mert mi már nem leszünk egy pár, soha.

فرناندو وراكيل

(2013. április 29.)
Miután Raquel elment csak kattogott az agyam, de nem sokáig, mert másnap utaztam Bahreinbe, ahol egy pillanatnyi nyugtom sem volt. Most sem Dasha sem Lulu nem jött velem, aminek örültem, Raquel látogatása és az unokahúgommal való  beszélgetés rádöbbentett, hogy még mindig szeretem őt, és szakítanom kell Dashával. A nővérem és Lulu szerint is van még esélyem, tehát nem adom fel, harcolni fogok Pedro ellen, még ha rendes fickónak is tűnik. A bahreini időmérő jól sikerült, a harmadik helyet szereztem meg, a versenyt nagy reményekkel vártam, hisz a Ferrari versenytempója jó, így akár a győzelem is benne volt a pakliban, de sajnos elromlott a DRS-em így kétszer is kénytelen voltam kiállni a boxba két körön belül, és így esélyem sem sok volt, hogy elöl végezzek, végülis  aztán nyolcadikként értem célba. Pontosan harminc pontos lemaradással utazunk a soron következő Spanyol nagydíjra, ami május 12.-én lesz.
Most éppen Terorba tartok Raquel szüleihez, informátorom, és cinkosom Lucia, kiderítette, hogy a hetet itt tölti Raquel. A verseny után azonnal Oroszországba utaztam, hogy tisztázzam a helyzetet Dashával. Nehéz volt, de elmondtam neki az igazat, hogy rájöttem nem vagyok belé szerelmes, látszott rajta, hogy fáj neki, de megértette, szerencsére nem hisztizett, így viszonylag békében váltunk el.

- Fer! - amikor megérkeztem Elena, Raq legfiatalabb húga nyitott ajtót és azonnal a nyakamba ugrott.- Hogy kerülsz ide?
- Raquelt keresem, itt van?
- Igen, illetve ..... most elment sétálni. - válaszolta a 20 éves lány.
- Merre van?
- Nem tudom, annyit mondott elmegy sétálni, de szerintem nemsokára jön már. Gyere addig igyál velem egy teát.
- Pedro nincs vele? - ezt Lulu nem derítette ki.
- Nem ...... nincs. Raquel szakított vele. - MICSODAAAA??? szakított vele. - Most hova ész?
- Megkeresem. - kirohantam a házból és hagytam, hogy a lábaim ..... és a szívem vigyen amerre akar, leginkább életem szerelme felé. Biztos voltam benne, hogy miattam, a vallomásom miatt szakított Pedroval.

- Végre megtaláltalak. - néhány saroknyira házuktól megtaláltam, elgyötörten, szomorúan sétálgatott.
- Fer...nando, mit keresel itt? - meglepetten nézett rám.
- Téged, Raquel, szakítottam Dashával, és Elena elmondta, hogy te is Pedroval. Miattam, miattunk, ugye? - reménykedve néztem rá.
- Teljesen összezavartál a kis monológoddal. Úgy éreztem, hogy bár szeretem Pedrot nem vagyok szerelmes belé. - lehajtotta fejét, de én álla alá csúsztatva jobb kezem felemeltem, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Akkor talán.....még ......
- Ez nem azt jelenti, hogy mi újrakezdhetjük. - e kijelentését, hullani kezdő könnycseppek követték.
- Rauel, szeretlek és ..... ha szakítottál vele akkor ... még neked is kell érezned valamit .... irántam. - mire az utolsó szót kimondtam már szinte összeért az orrunk, ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy megcsókoljam. Féltem, hogy elhúzódik, ellenáll, de nem tette, finoman, óvatosan csókoltam ajkait, majd mivel nem ellenkezett elmélyítettem a csókot, teljesen magamhoz vontam, szorosan öleltem derekát, mintha attól kellene félnem, hogy elfújja a szél.
- Fernando .... nee. - levegőjét kapkodva tolt el magától. - Nem akarom megint átélni azt az időszakot.
- Nem kell átélned újra, szeretlek, és biztos vagyok benne, hogy téged akarlak. - letöröltem egy kósza könnycseppet az arcáról.
- Biztos vagy benne? - kérdezte bizonytalanul, de válasz helyett egy újabb szenvedélyes, szerelmes csókot kapott.

فرناندو وراكيل

(2014. december)

Raq & Fer

- Emlékszel erre? - svájci otthonunkban ültünk, Raquel a karjaimban a laptopon fotókat nézegetett.
-Mikori ez a kép? . kérdeztem.
- 2009-es, azt hiszem.
- Gyönyörű voltál. Ahogy most is. - belecsókoltam a nyakába, s közben végigsimítottam hatalmas pocakján.
- Komolyan? - úgy nézett rám mint egy kislány.
- Igen, most, hogy a kisfiúnkat várod még szebb és szexisebb vagy mint valaha. - rendületlenül simogattam a hasát, miután tavaly kibékültünk, újra összeházasodtunk, s boldogabbak voltunk mint valaha, annyi sikertelen év és elszalasztott VB cím után tavaly megnyertem a 3. világbajnoki címem, idén is jó eséllyel pályáztam rá, de végül Felipéé lett a dicsőség. Júliusban Raquel elém állt, hogy bizony három hete késik neki, és jó lenne ha elkísérném a nőgyógyászához, ahol kiderült, hogy négy hetes terhes és februárban szülők leszünk, a kis Benito Alonso szülei.